Kedves Olvasó! Ha az ember beteg, fájdalmai vannak és gátolt napi kötelező és szeretett tevékenységeinek elvégzésében, gyógyulni, meggyógyulni szeretne. Minden ember egy-egy önálló egyéniség, ennek megfelelően mindenki gyógyulása, javulása egyedi, azaz nincs „csoda-recept”. Ami mégis közös lehet mindenki gyógyulásában, hangsúlyozottan azt írtam le, nagy részét én is tanultam, kaptam. Köszönet érte Mindenkinek! A gyógyulás alapvető törvényeit talán így lehetne megfogalmazni: 1. Bármilyen rossz állapotban is vagy, a keserűség helyett ha a jó dolgokat kezded összeszedni, jobban, gyorsabban fogsz gyógyulni. Nekem gerincsérv jutott, pokoli fájdalmakkal, borzasztó elkeseredéssel, amikor egy barátom azt mondta, hogy milyen jó nekem, mert azzal az életvitellel szívinfarktust, rákos megbetegedést is kaphattam volna. Akkor dühös voltam, most már értékelem. Egy nap minél több jó gondolatot próbálj összeszedni, és este sorold is fel őket legalább magadnak! 2. Tegyél meg mindent, amit lehet, de ne többet. Nem kell túlzásba vinni a gyógyulási módszereket. Én ötféle gyógytornát megtanultam, klasszikus és alternatív módszereket is próbáltam, mégis folyamatosan romlott az állapotom. Sok idővel később tudtam meg, hogy csak olyan kezelést, tornát végezzek, ami nem okoz nagyobb fájdalmat! Nem kínozni kell magad, hanem finoman, kitartóan csinálni. Ezért van az, hogy van, akinek az egyik és van, akinek a másik gyógytorna segít. Minden ember érzi, hogy amit csinál, az valóban jól is esik neki. Nekem a spirálstabilizáció finom mozgásai és a nyújtásokkal tarkított talajtorna vált be. 3. Ha lelkiismeretesen végzed a Neked jó mozgásformát, bízz benne, hogy más is neked drukkol. A Jóisten sem akar feleslegesen kínozni, segíteni fog! Lehet, hogy épp a családodon, vagy akár a gyógytornászodon keresztül. A fájdalom emberségre tanít. Ezúton is hatalmas ölelést küldök Richter Katinak Nagykovácsiba, akinél a spirálstabilizációs tornán túl a gyógyulás mikéntjét is megélhettem nap, mint nap. Biztos vagyok benne, hogy ahányan e kis írást elolvassák, annyiszor Rá is jó érzéssel gondolnak, és ez nagy erőt jelent neki is, hogy több embernek segíthessen. Nagy öröm jobban lenni, de még nagyobb másokat jobbá tenni! Köszönet érte! 4. A gyógyulás nem lineáris folyamat. Bizony sok visszaeséssel, keserűséggel, számtalan sötét pillanattal. A lényeg mégis az, hogy a hullámzások, ha lassan is, de egy jó irányba mutassanak. Ezt érezni fogod! Nekem bő másfél évembe került, hogy tünetmentes legyek - az nem két nap. Onnan indultam, hogy könyörögtem magamban bármiért, akár a műtétért is, csak legyen egy kicsit kisebb a fájdalom, a zsibbadás deréktól lefelé, és megalázottságomban ne két ember kelljen végre ahhoz, hogy a mosdóig eljussak, miközben a könnyem hull a kínos nyilallásoktól… Akkor az ORFI-ba vittek, s mivel a konzervatív kezelésekre (szteroid infúzió, fizikoterápia, gyógytorna, stb.) némiképp jobban lettem, a gerincsebész kidobott egy mondattal: „Menjen haza tornászni!” Pedig akkor még alig álltam a lábamon. Ma pedig szinte mindent tudok csinálni és nem fáj sehol. 5. A meggyógyultság fogalmát azt hiszem, el lehet felejteni. Az egészséged olyan, mint egy tó vize: hullámzások, viharok, és szélcsendek is vannak. Neked azon kell lenned, hogy minél több legyen az utóbbi, és ehhez tenned is kell: nekem meg kellett változtatnom az életvitelemet. Kevesebbet dolgozom (régen napi 14-16 órát dolgoztam, hétvégén is persze, ma már csak 8-at és hétköznap), kevesebbet próbálok autóba ülni, tudatosan figyelek arra, hogy mozogjak. Az elmúlt időszakban hetente kétszer rendszeresen eljártam spirálstabilizációs tornára, hetente egyszer talajtornára, és a mai napig minden nap egy órával hamarabb kelek, hogy sétáljak és tornázzak munkába indulás előtt. 6. Semmi sem véd tökéletesen, de ha megfelelő ritmust kialakítottál magadban sokkal ritkábban lesznek panaszaid és azok is sokkal jobban, gyorsabban gyógyulnak meg! Nem egész három hete bolondul megerőltettem magam, persze jött is a „lumbágó”. De nem kellett egy hétig mozdulatlanul feküdnöm, és két marék fájdalomcsillapítóval a földön kúsznom, hogy a ruhámig eljussak, mint régen. Körülbelül 3-4 nap alatt sikerült teljesen kitornáznom, és 3 fájdalomcsillapítós tapaszon túl nem vettem be semmi egyebet és egy napot sem hiányoztam a munkahelyemről. Én bízom Benned, bízz Te is Magadban és a Jóistenben- ha elég kitartó vagy, meg fogsz gyógyulni!

András, Nagykovási